Mentsük meg a Barna Illések cukrászdáit

 

Az elmúlt hétvégén “robbant a bomba”, hogy a gödöllői Barna Illés cukrászdáját bezárta a hatóság. A következmény, hogy a nép felháborodott, és egy hatalmas “összefogás” keretében petíció aláírásáig fajult a dolog. Előre bocsájtom, hogy nem leszek népszerű a mostani véleményemmel, mert egyszerűen nem lehetek.


Az egész történet abból indult ki, hogy a NÉBIH ultimátumot adott Barna Illésnek, miszerint vagy bezárja az 50 éve működő cukrászdáját, vagy a nyakába varrnak egy hatalmas büntetést. És ha ez még nem lenne elég, a legenda szerint a hivatal úgy talált rá a cukrászmesterre, hogy valaki feljelentette, besúgta stb. Itt szeretném tisztázni, hogy sosem jártam a nevezett cukrázdában, így semmilyen érzelmi kötődésem nincs a helyhez. És igazából nem is a konkrét esetet szeretném boncolgatni, hanem a jelenséget.

A feljelentés

Kezdjük a feljelentéssel. Kőkemény verseny van, így aki érvényesülni akar a piacon, annak rengeteg szabályt, törvényt be kell tartani. Ha valaki úgy érzi, hogy neki a szabályok betartásával hátránya származik, mert másnak nem kell betartani a szabályokat, akkor jogosan vetődik fel benne a gondolat, hogy talán erről kellene tudnia a hatóságoknak is. Tehát ez a fajta besúgás nem olyan, mint ami a rendszerváltás előtt volt, hanem olyan, amit egyébként az ember a szíve mélyén elvár.

sales

A képeket elnézve elég sok a higiéniai hiányosság, ami már csak azért is furcsa, mert 2004 május 1-től kötelező minden élelmiszert előállító és forgalmazó vállalkozásnak a HACCP rendszer működtetése. Tehát ebben a cukrászdában 12 éve folyamatosan azon kellene dolgozni, hogy csökkentsék az élelmiszeripari kockázatokat! Mégis az egészről az jut eszébe az embernek, hogy ez inkább lehet egy kubai cukrászda, ami a folyamatos gazdasági szankciók miatt megragadt az 50 évvel ezelőtti szinvonalon. Igaz, Kubában nincsenek ilyen szigorú szabályozások, mint Európában.

A hatósági eléőírások, mint amilyeneket a NÉBIH betartat, az nem azt a célt szolgálják, hogy a vállalkozásokat szivassák, hanem azt, hogy a vásárlókat védjék. Ennek fényében különösen érdekes, hogy a vevők a kiállásukkal látszólag lemondanak erről a képviseletről, és a számukra kockázatosabb megoldást választanák.

sales

És van itt még valami. Az az igazán furcsa, hogy ha a hatóság tényleg az érdekeinket védi, akkor miként fordulhat az elő, hogy mégis csak egy bejelentésre voltak hajlandók az intézkedésre? Ha az ember autót akar fenntartani, akkor a jogosítványát rendszeresen meg kell újítania, illetve rendszeresen ellenőriztetni kell az autója műszaki állapotát, hogy megfelel-e az elvárt szabályoknak. Ezzel szemben nagyon úgy néz ki, hogy egy vállalkozásnál – főleg egy olyannál, ami éllemiszerekkel foglalkozik – nincs olyan szervezet, ami időröl időre felülvizsgálná, hogy a működés a mindenkori szabályoknak megfelelő-e.

A hatóság feladata

Valahogy mindig csak akkor találkozunk a hatósági ellenőrzésekkel, amikor már bezárták az adott üzemet, boltot stb-t. Azt gondolom, hogy a helyes megoldás, és egyben a szolgáltató állam feladata az lenne, hogy a hatóságok ne büntetéssel, hanem jótanácsokkal, képzésekkel segítse a vállalkozások munkáját. Ha történik egy jogszabályi változás, akkor beszélgessenek el a vállalkozásokkal (akár a kamarán keresztül is), hogy mik azok a feladatok, amiket egy bizonyos határidőn belül el kell végezni, hogy a működés szabályos legyen. Tehát én is azt mondom, hogy mentsük meg a cukrászdát, de nem úgy, hogy eltekintünk a szabályoktól, hanem azzal, hogy támogatjuk a vállalkozásokat abban, hogy folyamatosan megfeleljenek a szabályoknak.

És akkor majd nem kell kiállni Barna Illés mellett, petíciót lobogtatva, hogy szeretnénk továbbra is gyümölcsös göngyölegben tárolt tölcsérből izzadságcseppekkel meghintett fagylaltot nyalogatni.

 

Képek forrása: hvg.hu (Gálos Viktor Photostudio), szeretlekmagyarorszag.hu, faktor.hu

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek nyomj egy “Tetszik”-et, és oszd meg ismerőseiddel!