Közel 3,5 évvel a háború kitörése után még mindig nem látszik igazán, hogy hova fog kifutni az eredetileg pár naposra tervezett „különleges katonai művelet”. Érdemes megvizsgálni, hogy merre tart ez az egész, és milyen pozícióban van Oroszország ebben a háborús környezetben.
Mivel az oroszok indították a háborút, ők voltak azok, akik átlépték egy másik ország határát, úgy illik, hogy az ő pozíciójukból vizsgáljuk az eredményeket. Nézzük meg pontról pontra, vizsgálva a jelent és a jövőt, a katonai és gazdasági következményeket, hogy hol áll most Oroszország.
Presztízs, hírnév
Az eredetileg háromnaposra, maximum egy hetesre tervezett katonai akció már lassan 3,5 éve tart. Ha az eredeti tervek szerint haladtak volna a dolgok, akkor azt jelezte volna a világnak, hogy Oroszország valóban egy vezető katonai hatalom. Erre az igazolásra szüksége is lett volna, mert a háborút megelőző években folyamatosan csökkentek a hadiipari beszállítóként befolyó bevételek. Az egyik legnagyobb vevő, India folyamatosan cserélte le az orosz haditechnikát.
És ha már India, akkor érdemes mellékszálként megjegyezni, hogy az India – Pakisztán konfliktusban jól szerepeltek pakisztáni oldalon a kínai harci repülők, amik iránt meg is ugrott a kereslet. Ez az érdeklődés nagy valószínűséggel olyan országoktól érkezhet, akik korábban orosz technikát vásároltak.
Az sem segít a hírnéven, hogy Oroszország nem képes egyedül megvívni a háborút. Folyamatosan hallani, hogy Észak-Korea szállít lőszereket, illetve bevethető katonákat, megjelentek kínai zsoldosok, és szoros partnerség alakult ki Iránnal, akik drónokat szállítanak, illetve biztosítják a licenszet az iráni drónok oroszok általi gyártásához.
Azt hiszem megállapíthatjuk, hogy minél jobban elhúzódik a háború, annál nagyobb lesz a presztízsveszteség, ami a hadiipari piacon kialakul Oroszországgal szemben.
Gazdaság
A 2022-ben és az azóta Oroszországgal szemben bevezetett szankciók nem hozták meg az áttörést, látszólag az ország működik. Vannak azonban problémák. Az orosz jegybanki alapkamat 20-21% körül mozog, ami nem az a kamatkörnyezet, ami egy egészséges gazdaságban elfogadható. A magas kamatok hatással vannak a magánszemélyek és a vállalkozók hitelfelvételi kedvére, és ezen keresztül beruházásokra. Ez inkább egy pangó gazdaságot eredményez.
A munkanélküliségi ráta 2,3% körül mozog, amire lehetne mondani, hogy szinte teljes foglalkoztatás van, milyen jó, de valójában nem az. Szakemberek szerint az egészséges munkanélküli ráta 3,5-4% körül van, ennyi ember kell ahhoz, hogy a megszűnő és újonnan létrejövő cégek között létrejövő, valamint a sima munkahelyváltás miatt kialakuló munkaerő forgás létre tudjon jönni. A 2,3% tehát inkább tűnik erős munkaerő hiánynak, ami a gazdaság visszaeséséhez vezet.
Bár a gazdasági növekedés nem tragikus, de nem is jó. 3,6%, de ez nem az a gazdaság, ami a mindennapi emberek jólétére hatással lehet. A gazdasági teljesítményt fűti az irgalmatlan hadiipari kiadás, akár azon az áron is, hogy Oroszország feléli a tartalékjait. A békeideji hadiipari kiadási szinttel a gazdaság valószínűleg erősen mínuszos lenne.
Emberi veszteségek
Mivel nagyon nehéz mérni azt, hogy mekkora egy ország emberben mért pontos vesztesége a fronton, így leginkább csak becslések vannak. Ezek szerint a becslések szerint az oroszok hamarosan átlépik az 1 milliós veszteséget, amibe beletartoznak a halottak (kb. 250000), testileg vagy pszichésen alkalmatlanná váló emberek és hadifogjok is. Ezek az emberek nem csak a seregből hiányoznak, de a munkaerőpiacról is, aminek hosszútávú következményei lesznek.
Nagyon magas számokat hallani azzal kapcsolatban is, hogy mennyien menekültek el Oroszországból, hogy megússzák a kényszersorozást. Itt 1 millió fő feletti számokat is hallani, akik jellemzően jól képzett, tanult emberek, informatikusok, mérnökök, orvosok, marketingesek, közgazdászok stb. Ezek az emberek nem biztos, hogy valaha visszatérnek még az szülőföldjükre, legalábbis addig, amig Putyin hatalmon van. Ez az elvesztett tudás a jövőben még biztosan hiányozni fog.
Stratégiai célok
Putyin célja a háború megindításakor az volt, hogy teljesen bekebelezze Ukrajnát, vagy minimum olyan bábkormányt segítsen hatalomra, ami legalább annyira elkötelezett Oroszország felé, mint a Fehérorosz vezetés. Az látszik, hogy az ukrán nép kiáll a jelenlegi vezetés mellett és képesek felvenni a harcot.
Az egyik indok az volt a támadásra, hogy meg kell akadályozni, hogy Ukrajna tovább közeledjen a NATO és az EU felé, mert Putyin nem szerette volna, ha tovább nő a NATO és Oroszország közös hatása. Nagyon úgy néz ki, hogy nemhogy nem sikerült növelni a távolságot ezen közösségek irányába, de talán sosem volt ennyire közel Ukrajna ahhoz, hogy ezeknek a közösségeknek a része legyen.
És ha már a NATO és Oroszország közös határánál tartunk. Finnország annyira megrémült az ukrán háborútól, hogy félve attól, hogy esetleg ő lenne a következő, rögtön kérte a felvételét a NATO-ba. Ezzel a csatlakozással Oroszországnak hirtelen 1300 km-rel nőtt a NATO-val közös határa. És akkor még ott van a másik oldalon a NATO és Japán szövetsége.
A háború hatására az addig gyengének mutatkozó EU és a nyugat hirtelen felébredt csipkerózsika álmából és heves fegyverkezésbe kezdett. Ez persze fájó lehet Putyinnak, mert más sem hiányzott neki, mint egy modern fegyverekkel felszerelt Európa. És minél tovább húzódik a háború, annál erősebb lesz Európa katonailag.
A frontvonal és ami mögötte van
Oroszország nagyjából Ukrajna 20%-át tartja megszállás alatt, ekkora területet sikerült elfoglalnia az elmúlt több, mint 3 év alatt. De a kép csalóka! Ezt az eredményt nagyjából az első hónapokban sikerült elérni, 2025-ben kb. 1%-ot tudtak előre haladni. Amíg az ukránok alárendelték magukat az orosz stratégiának és beleálltak a frontális harcokba, szinte biztosan területet vesztettek. Ahogy saját stratégiát kezdtek alkalmazni, a területvesztés drasztikusan lecsökkent. Egy olyan trend látszik, hogy hiába tud újabb és újabb embereket a frontra küldeni Putyin, egyre nagyobb veszteség mellett tudnak egyre kevesebb területet elfoglalni. Nyilván az sem segít, hogy a fronton bevetett katonák gyakran frissen sorozott, minimális kiképzéssel rendelkeznek.
Oroszország napi szinten indít rakétákat ukrán városok felé, és bár a hivatalos kommunikáció szerint katonai objektumokat lőnek, valahogy mégis iskolákat, kórházakat és lakóházakat sikerül eltalálni. Persze lehet mondani, hogy az ukránok oda dugják el a harci eszközeiket, de viszonylag életszerűtlen, hogy a panelház negyedik emeletén fegyvergyár működne. Ami probléma a rakétákkal, hogy azokkal nem lehet területet szerezni. A terület szerzéshez ott kell lenni a katonáknak.
Ukrajna rendszeresen intéz támadásokat orosz területen. Ami megfigyelhető, hogy ezek sosem lakott területek, hanem kizárólag katonai, vagy energiatermelésben részt vevő objektumok. Ennek több célja van. Egyrészt ha nincs utánpótlás, akkor az lassítja az oroszokat a fronton, ami végső soron ukrán életekben mérhető. A másik dolog, hogy elvigyék a háborút Oroszországban, hogy az oroszok is megtapasztalják annak a rendszernek az eredményét, amiben élnek, esetleg támogatnak, és elbizonytalanítsa őket a „különleges katonai művelet ” helyeslésében. A harmadik dolog pedig a belső feszültség növelése. Már elindult az egymásra mutogatás. A titkosszolgálat a hadsereget hibáztatja, hogy még otthon sem tudják magukat megvédeni, a hadsereg pedig a titkosszolgálatot hibáztatja, hogy miért nem tudták megelőzni ezeket az akciókat. Az emberek pedig kezdik kapizsgálni, hogy a propaganda nem feltétlen egyezik az általuk tapasztalttal, azzal, ami a szemük előtt történik.
Oroszország egyre nagyobb veszteségeket szenved el a saját földjén, ami nem tesz jót a helyi hangulatnak és erősen rávilágít a rendszer gyengeségeire.
Ukrajna pozíciója
Ukrajna gyakorlatilag egy hadiipari homokozóvá vált. Olyan fegyverek jelennek meg, amelyeket érthető okokból valós háborús körülmények között nem volt lehetőség kipróbálni korábban. Ahelyett, hogy Ukrajna megrogyott volna a háború terhe alatt, folyamatosan innovációkat mutat be, de olyan szinten, hogy sokan elkezdtek arról beszélni, hogy a modernkori hadviselés teljesen új irányokat kezdett venni.
Ez pedig egy jolly joker lehet Ukrajnának, mert ebben a modernkori hadviselésben valós harctéri tapasztalatokkal rendelkezik, ami értéket jelent a nyugati szövetségesei szemében. Akármi is legyen a valós harctéri kimenet és területvesztés, szinte biztos, hogy a NATO és az EU a sorai közt akarja majd tudni Ukrajnát. Ez pedig nem jó hír Putyinnak.
Összegzés
Oroszország nehéz helyzetbe hozta magát. Ha a fronton sikerül is eredményeket elérnie a kezdeti célok közül nem sok mindent sikerül elérnie. Meghátrálni nem tud, mert az lenne a legnagyobb arcvesztés, így aztán kénytelen esetleg emelni a tétet. Még akár a nukleáris fegyverek bevetéséig is eljuthat Putyin, de ennek valószínűleg nem sok értelme lenne. Lehet benne egy ilyen „ha az enyém nem lehet, ne legyen másé sem” hozzáállás, de az az elszigeteltség, ami utána jönne, halálos lehet Oroszországnak.
Ha a lakosság körében csökken a rendszer iránti bizalom, akkor elindulhat egy belső hatalmi harc a Kremlben, ami akár a putyini rendszer végét is jelentheti. Ne felejtsük el, hogy 2023-ban Prigozsin már elindult Moszkvába, igaz, akkor annak csúnya vége lett számára, a szellemisége még életben lehet.
Ha jelenleg a háború elvesztéséről még nem lehet beszélni, de mondhatjuk, hogy nem áll jól Oroszország szénája.
Ha te egyetértesz, vagy éppen ellenkező véleményen vagy, akkor mondd el hozzászólásban!
Borítókép forrása: Financial Times
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek nyomj egy „Tetszik”-et, és oszd meg ismerőseiddel!